Forró kerevetben
sűrű éjt látok,
fagyos külvilág -
messze kiáltok,
ahol ti álltok,
ti vérző Szentek,
Istenhez felkentek,

Ti oda felmentek,
a Bárány színe elé,
ott ültök, szolgáltok,
nézitek, hogy szolgátok
esdeklőn les rátok,
belül mardosó tűzzel
megannyi évnyi bűnnel

a kegyelemdöfést várva,
pőre testjét kitárva
fagynak, esőnek, tűznek,
minden földi élő bűznek
és szent rothadásnak;
hogy a lelkét adhassa
majd a tébolyult világnak,

hogy ez ördögi szennyben
kovácsolt lelket a mennyben
szeretve fogadjátok,
fogjátok, s adjátok
a földnek vissza,
legyen áldott, ki issza,
e rév bennük vérré váljon,

s mind Titeket háláljon;
és teste legyen étkük,
kiket megnyomorít vétkük,
és törvénytől görnyedő
gerinccel állnak förmedő
farizeus szóra, riadóra,
míg jő az utolsó óra,

hol halálukban éltük élik,
az Örök Élet Lángja fénylik,
Krisztus szava járja át majd
mindnek szíve oldalát, kard-
jával közepét, lége tüdőt,
földje epét, tűze májat,
víze vesét; mindent fájat,

ez a kín most mindent áthat,
testeden most mindent áthajt,
mi voltál, vagy, és leszel,
mikor már semmit se teszel,
elméd már nem neszel-eszel,
akkor megkapod, veszel, s eszel:
Így te is Ő, Test-Vére leszel!

 ~ 2020. november 24., Szergény