Poéma jóbarátom, Quartus verséről.

Quartus: Waltzer
/... pókháló bája babonázza lelkem.../

Táncoló levélke röppen a légben,
mint lelked, akár egy testvér enyémben,
csak keresi útját e hatalmas világon,
sebesen szárnyal a messzi láthatáron.
Keringő szól a hatalmas pókhálón,
hol a pók őrzi párját, világát, fájón,
ellenállón, s lelked nem engedi át. -
Az útra térve bizton szelíd lelked
megleli módját, hogy a hálót átszeljed,
s vezetvén bennünket előre,
büszkén tekintvén a Teremtőre
egy új s boldog élethez jutunk;
igen, ez lesz, s ez a mi utunk!

Az eredeti vers megtalálható.