Kétely

Reggel, mikor felébredek,
s olyankor mindig töprengek,
mintha másvilágból kelnék,
mintha bezárva lennék,
mintha azt kérnék tőlem,
valaki legyen belőlem,
vigyem, akiért jöttem,
tegyem, amiért jöttem,
siess, csináld, vegyed,
a kérdést fel ne tegyed!


Felkeltem az ágyból,
menten kávét megszokásból
készítek, de szívfájdalom,
hogy tölti testem a szánalom,
hogy élem meg a szenvedést,
hogy követi bűn a kelést,
hogy nem szabadít meg senki tőlem,
hogy nem kérdik, mi lett belőlem,
hogy nézlek, s rimánkodok,
kérlek, bocsásd meg vétkeimet!

~ Szergény, 2019. június

ketely.png