Égető vágyak
a testemben ébrednek,
haza nem megyek.

Égei-tenger,
ahová most kell mennem,
ezt meg kell tennem.

Valaki vár rám,
égből pottyant leány:
vár rám egy talány.

Elértem Hozzá.
Grilleztünk mi a parton,
s nevettünk nagyon.

Éjszaka volt már,
égszínkékből sötét lett,
testünk elesett.

Beszélgettünk mi.
Atya ég! A tűz még ég,
oltsd el! Itt a vég!

Az én hibám volt,
égett arcom emiatt,
hamuház alatt.

Leégett kunyhó,
égéstermék, sok korom…
senkire nem fogom.

Nem baj, mondta ő,
Égitest Isten segít,
támaszt ő repít.

Repít majd, mondta,
gondom nem kell rá legyen,
van háza hegyen!

Annyi, mint égen
a csillag, úgy szeretlek,
ágyadba megyek.

Éjszakánk jól telt,
sajnos reggel lett újra,
hívtam búcsúra.

Utam visz haza…
Ó, édes leány neked,
viszlát, ég Veled!