Az egész vers fiktív, de enyhe célzások felmerülnek benne, az osztálytársaimat tekintve.
Ezt is nyelvtanórára kellett írni, sok benne a "szükséges" szó, ami miatt feladat volt.

Osztálykirándulás

Kirándulás, ó be jó!
hogy folyik a folyó!
Nem is folyó, hanem patak,
mindenki csupa latyak.
Együtt fürdik a bagázs,
ruhástul úszik Balázs.
Tajtékot kelt a vízen,
Manci is elázik íziben.
Odakinn a vízszélen,
Pál bukfencezik szépen.
A sok lány nevetgél rajta;
ő ilyen bolondos fajta.
Marcsi hall valamit a bokorban,
oda is siet nyomban:
mit lát? Egy zöld gyíkot,
mely szalad s elhúzza a csíkot.
Hopp! Bence elesett egy kőben
és kárt tett a tanárnőben...
Csatt! Már csattant is egy pofon,
hangja akár egy gramofon.
A társaság meg csak szakad,
egy két virgonc is akad.
Jancsi, Bea itt nem marad,
kicsit távolabbra szalad...
Bea szeme csillogás,
Jancsit meghatja a pillogás,
s keze hirtelen remeg,
a szoknya pedig rezeg...
A telefon csörög, egy SMS,
az Adri az, a Nemes.
-Láttad Bea már a vízesést?
Gyere és hagyd a kagylókeresést.
-Nem ott vagyok, ne is keress,
most nincs kedvem, meg ne vess.-
A boldog pár ismét együtt,
míg Gazsi oda nem gyütt.
-Eredj innen Gáspár vissza,
már mindenki a pertut issza.
Ne villogj itt, ha lehet,
örülj, hogy begyed sonkát ehet!-
A vízparton az osztály
falatozik most már.
Valaki a fűben vagy a köveken,
valaki egy nyerítő, patás nyüveken.
Valaki nem eszik, csak rántottat,
mert minden más húst kárhoztat.
Ebéd után egy kis szieszta,
rövid kávé La Fiesta,
s valami a vízben mozog...
De nem csak mozog, MOROG!
Vizirém? Dehogy, csak egy hód,
elkapni ugyan nincs rá mód,
de majd lefényképezzük.
Hát ez eltűnt, elkéstünk!
Fáradt már a társaság,
ereszkedik alá a vakság.
A víz folyása halkan morajlik,
és a sátrak horkantása hallik.
A hold fénye táncol az éjben,
egyesek meg mélyen a kéjben...
Majd pirkadatkor, mikor eljött,
a társaság ismét felnőtt.
Elhagyják a tábori helyet,
boldogan indul a hazafelé menet.