Versek, amiket írnom kell.
Versek, melyeket nem felejtek el.
Versek, melyekben életem van írva,
melyekről én regélek sírva,
gyötrődve, boldogan,
vállamon világomat bírva.
Mert világom keresztem,
ezt adtad nékem, Istenem;
ezért nem panaszkodom,
nem alkalmatlankodom,
az életben
az életem csak Neked adom.
Egy ideje már tudom jól,
hogy mit kérsz és vársz Tenfiadtól.
Tiéd vagyok, rendelkezz velem,
hadd éljek Néked, ó, hadd, Istenem!