Nincs szó, melyet kimondva
elmondhatnám, mit érzek,
nincs igazság, amiért ontva
vérét én testvéremnek
elérhetném, amit vágyok.

Nincs szó, mert a szó
nem lényeg, de a képek,
a szó mögötti jó,
amire én értek
mindent, önmagamban.

Nincs ember, ki felfogja,
míg érteni akarja,
mert eszével megfogja,
ezért vállával takarja
a lényeget: őt. Engemet.

Egy dolgot tudok tenni,
Mindent el s lenyelni,
Ami nem vagyok, átengedem.
Ami én vagyok, megtartom,
Szavak, képek, emberek,
átlényegülve remegek.

A világom az igazságom,
nem enyém, de használom.
Ezért kaptam, s ezért élek.
Ölj meg, ha szeretsz, kérlek,
s ölelj meg, ha gyűlölsz.

Csak így menthetsz meg engem,
magamtól, s magadat tőlem.
Én vagyok az ördög,
s a Krisztus egy személyben.
Ha van bűn, engem nyom e rög.

Mert átveszem, ha látom,
amit cipel felebarátom.
Szeretem, de kifejezni,
sosem tudtam. Nem tudom.
Lenne már végső nyugtom,

mint a Mestert és Margaritát,
akit nem vett magához Isten,
de kérte a tagadás urát,
adjon nékik nyugalmat a mélyben.

Entrópia zérus.
Végtelen energia.
Világ.

Vége.

~2018. december 19.