Az ég reped, szemem mered
a Végtelenbe, ahol ered
az Erő, ahol Lélek elő-lép
s teremt létezést mintaképp,

mint aképp, vonul alá és fölé;
az égi-földi Kígyófő, övé
az áldás: tartás, oldás a munkája,
mozgását állásba, formába zárja.

De kitör az Élet e vár(ás)ból,
búcsúzik minden megszokásától,
nem moccan, mégis halad,
elmegy majd, de mégis marad.

~2020 február