FA
Természet
lénye élet leleménye ki oly
zsengén kikelsz magadból élteden
át pihensz Hajnalon nedvesen alkonyon
kedvesen adsz árnyékot nékünk ha hőségben
égünk Zöldellsz tavasszal nem szólok panasszal
 terólad ki szelíd s hatalmas erős és alantas szép fa
vagy Ágaid nőnek a Teremtő Főnek míg leveled
 éltet s e nyújtózó méret engem arra késztet:
 vess véget annak hogy átkozzák élted
kivágják törzsed s helyedre marhák ezrei
telepedjenek le Ó te dicső kolosszus
lombod is robosztus s ősszel olyan
színed vörös akár szíved vagy
 sárga mint alattad az
 árpa Pompás
vagy számomra
port hintesz
álmomra
melytől
nyugodt
békés
 leszek
melytől
 gyorsan
tellnek a
percek
Tél időn
levetkezel
a világról
feledkezel s te is álmodod álmod
mert új tavaszod várod.