A kerék forog.
Elindult s nem áll
mint az öreg halál,
mozog, izeg, hajt,
okoz örömöt tán bajt...

A rendszer hat-a-lom.
Felemelhet, nem tagadom,
de ha kitűnsz így vagy úgy,
másképp sem teheted amúgy,
csak ha porba tiprasz
valakit: semmi vigasz!

A kerék forog.
Mókusok vagyunk benne,
s csak hajtunk epedve
hasztalan célok után,
s talán holnapután
elérjük, de mit ér majdan életünk?

Ha nincs másik, egy új,
az Üresség szele fúj,
érzéketlen, élet nélkül,
hasztalan a kórság felül,
s odabenn legbelül
nem marad semmi...

De miért?
Ennek így kell lenni?

Azért,
hogy NEKEM jobb legyen,
öljelek meg TÉGED? Fedjen
a törekvés gonosz leple
a halált magát is temetve,
lelked örökre csonka lesz,
MIATTAM, ki ilyet tesz,
s miért? azért, hogy nekem
jobb legyen.