Szembe sétálsz velem,szemed azonnal keresem,rád nézek és látom,te vagy az én barátom!S nem érdekel, honnan,miért jöttél, mondod,nem az enyém,és nem a te gondod! ~ Szergény, 2019. július

Ó, de nagy szó volna hallatni, mi a képesség, s mit tudok adni, mind értem, miattam, naggyá engem tenne a szó,s tekintélyt is adna, mert olyan, mintha parancsba vonnák:legyen, aki akar! ~ Szergény, 2019. július

Reggel, mikor felébredek, s olyankor mindig töprengek, mintha másvilágból kelnék, mintha bezárva lennék, mintha azt kérnék tőlem,valaki legyen belőlem, vigyem, akiért jöttem, tegyem, amiért jöttem,siess, csináld, vegyed, a kérdést fel ne tegyed! Felkeltem az ágyból, menten kávét megszokásból…

A káprázat fátyla borul tudatomra, A gondolat magva eredezik, s hálóba fonja mindazt, ami gyökerezik a létben, de nem értem egészben. Kínok árnyéka húzódik nyomban, beborít reggel, és mint lidérc, szorít irdatlan a mellkasomban. Ilyenkor fél az ember, nem mer moccanni sem, és töpreng. Eszméletére…

Ma éjjel láttam magam,az egomat, az ajtóbanállt, és vigyorgott,én ordítottam legott,álmomból riadtam,testem remegett,s ha csak rá gondoltam,ő fenyegetett. ~ Szergény, 2019. július 3.