Ember

Fojtó érzés. Soha ne tudd meg.
Pszt! Árthatok neked.
Ne gyere közelebb,
menekülj, jól teszed,
jó, hogy messze vagy,
s mégis nagyon közel.
Forróság odakinn,
idebenn, dühös vagyok,
nem bírom, szeretlek,
meghalok.
Ezt érdemlem, ez a karmám.
Fáj, hát fájjon. Ég, hát égjen.
Szúr, hát szúrjon. Vérzik, vérezzen.
Ha öl, hát öljön, ha üt, keményen.
Csak míg életemet érzem,
addig nem is élhetek.
Az anyag zár csapdába,
Te is tudod, te gyáva,
s ha forróság szele kél,
hová tűnik az a Fél?
Hogy fogod bánni a végén,
mikor egy percre békén
hagynak, magadra,
jutok eszedbe tán akkor,
ha jön egy hidegebb kor,
s fáj most is, s majd akkor
de csak nekem.
Mert ezt érdemlem.
Fájjon ezer tonna.
Lelkemnek bohóc rongya.
Nem látsz, nem érzel,
sem mást sem engem,
sem Őt, sem magadat.
Haragom teljes,
de mind miattam van.
Semmi közöd hozzá.
Gyenge vagyok.
S ha tényleg így, jöjj értem
öreg barátom, de nem Te,
a másik:
Halálom.