Törvény

Ki vagyok én?
Bűnösök legalja,
a legbűnösebb sarja
saját nemzedékén
népének.
Gyarlóság,
gyarlók között
a leggyarlóbb,
megrögzött, bezárt,
szétszaggatott lélek.
Érettünk a halált
kóstolgató Krisztus
tudja csak, mitől félek,
amiben ő talált
menedéket, azt adja nekem.
Cikázik a gondolat,
teremt gondot, sokat.
Teret hoz létre,
és még több űrt,
az eddigiben zűrt,
az újban ki tudja.
Ki kételkedik,
az ördöggel jár,
de ilyen az agy,
le nem áll,
s az érzelmek,
mit az dekódol,
az egónak bókol,
s elhiteti: ez vagyok.
Hiszem, hinni akarom,
hogy ez csak látszat,
a valóság ezen áthat,
a való, szentség, a hit,
mutatja a fény sugarait,
s beteljesíti azt,
amit a kétség szült!
Mert megtöröm az egységet,
s támasztom a kétséget,
így jön létre: tör-vény!
Vége csak akkor van,
ha kifut a különprogram.
Beteljesítem, s elillan,
minden, minek kezdete
s vége van, törvény.
Hát bűnös vagyok.
Mert tapasztaltam,
s mert tudtam, láttam,
ragaszkodtam.
Mert Krisztust öleltem,
s vele jártam, letértem.
Vállalom a halált,
vele kóstolgatom,
és nincs más út!
Vesszek el, de a Krisztuson
kívül nem akarok új életet!
Felejtsek mindent, és fájjon,
míg a Krisztusé nem leszek.
~2018. szeptember 3.