Éj Alkonyodó táj, sötét lepel,mely falvakat, háztetőket lep el,sötétség terül szerte a világon,s mint egy álom,kezdődik valami, míg más véget ér,az ember nyugovóra tér.De én ilyenkor élek igazán,szívem s eszem dúl, mint kazántele szénnel; létezem.Kellemes nyári éjszaka…