Egyik órán róla, másik órán rólam, harmadikon ugrok, s már nem élek a Valóban. Elveszek az Űrben, a Káoszban, a Zűrben, ami körülfon bennünk’, cérnával a tűben. De a fonál elszakad, csak mindig megakad, azokon, kik várnak, rajtuk megtapad… Leírom vágyam, ahogy vetem…

Ma Ma végre döntök. Ma van csütörtök. Isten zúdítja fejemre a világot, akár forró talajra a hűs záport. Küzdés az én életem, nem bánom, az élet képzet és akarat, az utat, az én utamat járom, de mindebben gátol egy daganat. Ma én döntök. Ma van csütörtök. Mikor tudhattam…