Lassan csukódik be egy ajtó,vele pislog szemem virága,mélyre ható varázsaltató:borulj rám sötétség világa! Borulj rám, takarj be teljesen,ó, hadd látlak fekete égbolt,fiad vár, te örök végtelen,kinek porhüvelye félig holt. Tudom, elérem saját utam,melyen merszen…

FA Természet lénye élet leleménye ki oly zsengén kikelsz magadból élteden át pihensz Hajnalon nedvesen alkonyon kedvesen adsz árnyékot nékünk ha hőségben égünk Zöldellsz tavasszal nem szólok panasszal  terólad ki szelíd s hatalmas erős és alantas szép fa vagy Ágaid…

Itt újra felébred a különleges lénybenned, s bennem; ez a Végtelen Fényostromolja lelkem, mégis gonosz átokreá telepszik, feketeség: jaj, nem látok.Veled lennék, okára választ szeretnék,amint barnán pillantasz, megvadulnék!Reng a föld s az ég, reng a vágy bennem,gondolatim néha…